Aki ismeri a típust, az a technikai jellemzőkkel is tisztában van többnyire. Én itt inkább a Wartburgom olyan jellemzőit írnám le, melyek megkülönböztetik a többitől (akár jó, akár rossz értelemben véve). 1981-es gyártásából adódóan ugyanis az eltelt évek (és előző tulajdonosok) több helyen is nyomot hagytak rajta.
Legszembetűnőbb ismertetőjegye a "színre fújt" (vagy inkább ecsettel festett) köténylemez. Az eredetileg fekete színű, első lökhárító alatti lemez két lengyel (talán Wesem) ködlámpát foglal magába. Ezek egyenlőre csupán "díszként" funcionálnak, mivel csak egyikük működik. Nemsokára azonban már garázs-kacatként folytatják pályafutásukat, mivel le lesznek cserélve.
Szintén "színesítik" a kocsi megjelenését az idők során ráragasztgatott és a napsütés jóvoltából a festéshez (vagy épp az üveghez) pörkölődött matricák. A "repertoár" egy Régi Autóklub jelvénytől kezdve kétféle biztosító-emblémáig terjed. A kocsiba "beépített" (tkp. szigszalaggal be-erősített) Opel rádió a zenei élvezeteket hivatott biztosítani a két hátsó hagszóróval egyetemben. Ennyi volna összességében, ami első ránézésre megkülönbözteti a kocsimat egy "alap" 1981-es Wartburg 353W DeLuxe-tól.
A kocsi egyébként egészen jó állapotú, sérülései közül a hűtőrács fölött található horpadás a legnagyobb (ez is egyfajta ismertetőjegy). A rozsda nem igazán jelent meg a karosszérián, csupán a Wartburg egyik "gyenge pontjának" tekinthető helyen, a hátsó sárvédők csomagtartófedél által takart részén jelentkezett kisebb rozsdafolt. Mivel az autó kicsit több, mint 80 000 kilométert futott, és (az előző tulaj elmodása szerint) mindig garázsban tartották, a kocsin nem látszanak meg az elröppent évek.
Mindent egybevéve, korához képest egy egész jó Wartburgot sikerült "kifognom", és sikerült roppant mód megkedvelnem a típust. Első "felbuzdulásként" ugyanis csak egy szép autót szerettem volna, a "büdös, rozoga" Wartburgok szóba sem jöhettek. Viszont amikor megláttam ezt a kocsit, valamiképpen éreztem, hogy ez egy vissza nem térő alkalom. Azóta nem is bántam meg a döntésemet, és a sok dicséret és elismerő tekintet (benzinkutaknál, utcán, parkolóban) csak megerősített ebben. A Wartburg pedig pár hónap alatt rácáfolt minden korábbi aggodalmamra és így lassan Wartburg-kedvelővé váltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése